a sárga gumikerekek nyöszörögtek az izzadt betonon belekinlodták magukat a tovamozgás örök hiedelmébe. Löködve lüktetve nyomodtak és gördültek nem törödbe a göröngyel a cigicsikkel és megfáradt müanyagtestük pikkelyes halálhörgésével. Mint egy vánszorgo kegyelemtusában tekergő kis csiga nyomot huztak maguk után a jelezve az öreg rezdülését egy fényes EKG csikkal a fekete járdán amire a görbék az éppen aktuális térd és csukloremegés vagy szivritmuszavar közeli állapot okozta mini tetoniás kis izomgörcsök jajveszékelése miatt kerültek. Gyakran elgondolkodott a fülhallgatója mögött hogy elnevezi ezeket a fájásokat. ugy talán már ismerté válnak és akit ismer az ember az már nem ellenség. de ezek a gondolatok is csak elsavasodva csorogtak tovább a korrodáló semmibe mint a hamisitvány walkman havisitmány elemének leve amiből a dróton keresztül szürödött a kossuth rádio világzajának szürcsögése.
Ő már egy világ volt a világban. a végtelenlassu dinamikájával a végtelen hosszu járdákon a város végtelen számó drogériája előtt. Már magára zárta az ajtót a csoszogás ketrecében és a kulcsot elrejtette a járókeret zakatolásában. Már nem látta senki és őt sem foglalkoztatta senki. Már elszokott mindenkitől.Csak ő volt magának meg a járókeret fémes kék szaga a tenyerén a nap végén ahol megnyomorodott a bőr
Get more traffic to your blog http://www.webtrafficsoftware.info