A fény rározsdált a göcsörtbevert almafa alá odaandalgó fehér kerti szék műanyag húsára és megfogta a kezét az idő idehajtogatott majd gondosan rávasalt árnyékának és közösen feszültek az ingo éleken ideszögelve az elmúlást az elúszó pusztaság útmelléki magányába
A térdelő parasztház idekéreckedett megrogyni s már megbicsakló tetővel mintha kalapját biccentené a végzete előt bevert ablakával odakacsint a semmibe ahonnan a négyes számú út globalizácioja visszainteget kajánul
Elköszön
Az ideakasztott földút meg megfeszül göcsörtjeivel a szélben, ívet vet majd elernyed de még ideköti ezt az elpislákoló apro dohos kis szigetet még de lassan elsüllyed a az eső és gyom harapásaiban.
Segitségért csak a vén fa integet léte is pöuszta kiálltás itt bár dereke elvásott a romlásban s ágaival jajveszékel a dühöngő szél kiálltásiban
Délidő ugyan ha néha er rejár a nappal részegülve és nem felejti el akkor megböki még a cserepek utóját és simogatva szellővel elhordja a múló percek omladékát amelyek lehámlanak a porladó falakról
791557 543567Several thanks I ought say, impressed together with your web site. I will post this to my facebook wall. 657096