Anna most kifejezetten szerette a polgármesternét amiért leműköveztette a teret. Persze ez lehet csak urbán legenda legalábbis a polgármesterné üzleti kapcsolatait tekintve de ez Anna szempontjából nem is volt oly fontos a lényeg azon tulajdonságukban rejlett hogy megannyi kicsi prizmaként játszották az arcára vállaira és nyakára a nap meleg játékát. Ez az a nap volt amikor annyira melegen vette körbe a hömpölygő levegő a testeket hogy a kitöltött ásványvíz a pohár üvegére gleccsert olvasztott és Annának nagyon ovatosan kellett fognia a karcsú üvegtestet hogy az ki ne csusszanjon az ujjai könnyed párnái közül. Kedvelte ezeket a napokat és órákat az évben amikor a rezgő levegőbe burkolva allahat bujni és mégis ki-kipattanak az emberekből az érzékek kisülései. Bár az olaszos fémbútór amit a kéváró nemrég szerzett be a kiülös terasz olaszosítására nem volt a legkényelmesebb de erre pont jó volt hogy egy presszót elkavargatva jol meglehessen nézni az embereket. Anna ezeket mindig érezte és szerette analizáni csak úgy magának. Titokban. Szerette a táncot a zenét és jól főzött. Az életét okosan és tudatosan építette fel tele beérkező jóval és kifelé ölelő szeretettel. Minennek megvolt a helye de semminek sem szigorúan az a csendesen nyitott lány volt. Úgy kell ezt elképzelnünk mint egy kis polcot a szoba napos oldalán amin minden izlésesen és kedvesen van elrendezve minden hely ki van használva és néha a leterített valahonnan kapott nyilván magas eszmei értékkel bíró terítőt megfujja a nyitott ablakszellője a tavaszi fuvallatból. Néha néha elfért itt billegve egy férfi fogkefe de mindig lepottyant és sosem volt igazi harmoniában a receptekkel szárított virágokkal és a többi miegymással ami számára fontos volt. De minden jo volt nagyjából így ahogy volt csak mégis. Valami nem volt az igazi de magában hordozta az igazi lehetőségét. Ez egy szép nap volt.
Feconak igazából csak a neve volt kackiás minden másban egy másik emberre ütött aki minidg siet sosincs otthon mert odahaza csak átutazik és sosem rakott fel egy polcot sem. Igazi szar nap volt. Levelezőn meghuzták a munkahelyén túlórázott és így sem fejezte be a projektet és a keron is lepattant a lánc ahogy sietett a futópályára arról nem is beszélve hogy a volt csaja megint nem áll vele szóba hogy rápakolhassa mindkettejük bűneit. Tetézte hogy polgármesterné utcakövei nem mindenhol voltak tökéletesek és a canga akkorát vágott rajta hogy pusztán a sokadjára felszedett bukási rutin mentette meg a fejét valami fémbútor lábától ami nem rég kerülhetett 10 centire oda ahol most a feje landolt.
-Apicsába!
Elnézést itt én ülök de ha gondolja szorítok egy kis helyet ha már ennyire…
Hálazégnek Feco nem mondta ki de a lilás fények és csillagok közül ezt obégatta a sajgo teste -“hogymivan?”
És ekkor szerencséjére felnézett.
eltelt kb egy óra ahogy utólag visszaemlékszik de a törénet hitelességéért ez csak pár másodőerc volt (ezt úgy hívjuk timefreez) és rájött hogy elmehet a melo meg az egyetem meg a polgármesterné a francba. vagy inkább csak anniyt hogy ÉLD le velem az életed.
Mert Anna aznap pont akkor éppenséggel pont Feco fejétől 10 centire lévő széken ült…
-És ha szabad kérdeznem – huzta ki magát a bringás srác magát rendkivül szélesnek és magasnak tutilálva- kávét is ihatok mert azt itt amit bemutattam mindig így szoktram mindig itt, ide készültem tudniillik.
Persze – felelt Anna csak egy pillanat.
És jobbkezével balról indított mozdulattal lesepert mindent arról a kis jol berendezett polcáról hogy ne foglalja a kacat a helyet…
The choice is, however, dictated by your desires of the constructor..