A rozsdás napfény reggeli csipája elgurult az ébredő háztetőn  nyikorgo hajnali csapágyzajig amint a kis csepel átkarikázott a turistacélpont főtéren.

Bélabácsinak ez az egész nagy város egy nagy adag sajtos nokedli volt ami mindig megülte a gyomrát pedig ő is ebben született csak az ő idejében még város volt az urbán és a főtéren emberek siettek nem turisták.

Igazából észre sem vette hogy ez nem is nagyon érdekelte. Csak tekerte a csepelt és szórta a  végtelenbe a nyolcasokat a pedállal mit sem törödve az idővel és hogy hol is van az az idő. Virágpiac, lángos, hazafelé kenyér és Erzsikével egy pohár sör a gangon ha majd nem kell a csirkékkel foglalkozni. A többi meg csinálja amit akar a barátokköztbe meg  a tv be