pergő barna hasadás futva rajzolt a kibicsaklo  kereten

kiáltó kéket ragasztott a fagy  az üvegen.

szikrát kiáltott a dermedés

szél vájta tovább az időt:  itt a fénytemetés

tétova zajok itták be magukat a falba

didergőn esett a szín darabjaira

pille könnyű pihék koccintottak árnyakat

pislákolo fények bontanak  irányokat

magára maradón áll a réginek

várva adja magát át a télnek

elmulás fekéje feszegeti az ereket

barna fejfája lett a semminek