A Telep meredő fénylő panelrengetefgényei fogsorként vicsorognak a düledező éjjelbe,  belemarnak a sötét súlyába belenyalnak húsába és harapják kongó üreges ürességét.

Korrodáló íveket húznak a csillagok flitterei

Az elfeledett tompa sebek visszahavaznaka tájra   és az kiserdei ágakra láthatatlan hangtompítás a feslik.

Sosem hallanak meg az éjjben

Elbicsakló testek matatnak a síneken a kerek kiserdő megint kacag a testeken

Őlel megrág kihasad …

szaladna de hova a tudat

Andalogva kapirgál a kései dudaszó késként hasit a mozdony fényszoro

kutyák hiszik ez az altató

csaholják az öreg baktert a holdat

ma ők is meghalnak

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

rrrr