nem vagyok egyedül csak kikoptam magam mellől is

 

elviselem mert megbeszélem. magamban

 

számolom a kockacukrot a kávéba a lépéseket a spejzba.

 

a napokat

 

 

 

Ugyanott kávézok ugyanazt ugyanakkor

 

mindig megkérdezik finom e. mindig az.

 

sosem hiszik el.

 

én sem

 

 

 

rám folyik az idő betemet a tér

 

súlytalanul visz a történés a lét

 

dissolválok magam életében

 

savazom a történetem a saválló műanyaghordómban

 

 

 

az van ráírva hogy NÉV: Lakhely:  Született:

lepereg a címke sarka.

sokat állt már.

nem bír a cucc a húsommal