sercegett az avar mikor elvetéltek a szálak a tudat kötegében

nyírfa törzsek kiáltottak a ködös reggeli görbületben

körbeért a körforgás minden pillanatban

megbarnulva forgácsolódott le a közöny az addig daliás tudatban

pihekönnyű száradás tétovázott magában

barnállott az idő a múlásban

tűpárnára rozsdállt a nap nyugatnak

zajlott a jég az alkonynak