ott ahol a vasárnapi ebéd ablakán kihullik a panelálom és továbbfricskázik a nagymamák fagyit cipelő gomolyán van egy pont az aszfaltszőnyegen a mindig ugyanott ugyanazt a virágot áruló néni orra árnyéka alatt. Itt mindenkit elhagy a kora a diploma bánata vagy a pénz moraja és ez a mindenki egy apró rövid minutumra önmagára botlik a zajos sietés ámulatában. észre sem lehet venni meg se dobban a szív a cigaretta füst sem marad egy óvatlanul többet sem de megtörténik. Feltekintve felriadnak ámult álmukból amint látják magukban a csodát de magyarázat nem hallik. Aztán ki-ki ahogy született olyan módon távozik is magából a napsütésből az igaziból és folytatja útját poroszkálva tovább az andalogva elkattogó csoszogásában ennek a furán megalkotott élet doboznak a sarkában
Hello my friend! I wish to say that this post is amazing, nicely written along
with contain almost all significant information. I’d
like to see more posts such as this.