Túl tiszta Túl éles Túl reális

Matatok a széles-vállú felkiáltó szekrénytornyok közt a hidegben kavarom az ujjammal a nedves meleget a feketét és nyelem a lebegő gőzt szárad a nyelvem a nemkapok levegőtől.

Túl messze a plafon túl sok a tér tátong a csend ásít a semmi vákum a gondolat.

Várok. Állok. Imbolyogva pislogok dülöngélek szobrozok és bambulok magam előtt magamon.

Elképzelek vágyakozok hátrahagyok és felhagyok. Plafont nézek forgolódok elfordulok megfordulok paplan alatt hajnalt szagolok.

Csupasz lábbal csempén nyomot hagyok nedvesen párolognak a nyomok. Kádszélen ülve nyomokat nyomozok.

megtébolyodok.

Túl tiszta Túl éles Túl reális.