mint a hortobágyi gebe végigbaktat zihál majd nekidől a város koszos falának a fülledtség

izzadtan becsúsznak az utcák a kandeláberek közé ahogy lesúrlódik a verejték a padkákról

kátrányos verejtékben olvadnak a léptek és kirakatokról visszaköp a rezgő semmi

lüktető sugarak gabalyodnak a fákba és templomtornyokba

kémlelő madarak visszhangzanak az ablakokban

felcsusszan a hold majd belassul a legkikopottabb égi helyen ahol mindig is lenni szeret

szellő részegen kibicsaklik a sarokról a pult mögül kiabálva a hetedik sör után

a kéregető magára húzza a vaskaput és fillérekkel támasztja vissza

taxi villan vágyra jár a villamossal szédelegve

lehet elmegyek innen egyszer titokban

vagy nem