A levegőt a bordaizmaim kontrollált kontrakciójával húzom a tüdőmbe

várok

a fogaim porcelánrései között sziszeg kifelé a mellkasom összerogy mint egy gabonazsák

pumpa

ki

be

nincs minek hiányozni mert nem birtokoltam semmit

más mástól kapja

én másoktól akarom

másnak egy apja egy anyja van egy kedvessel

sok sok szál oda vissza egy egy emberhez

nekem nincsenek emberek

nekem szálak vannak

ha erősen szorítom a kormányt megnyugszom

már állok 12 perce

idelent a sötétben az ásítozó tömbházak seggében

levettem a gyújtást

sötét van a holdszínű

még maradok