Ma írtam két verset

Egy jót és egy rosszat

Egyet magamról nélküled egyet magamtól érted

A taxiba hátra ültem be de hangosabb az index kattogása mint ahogy a homlokom az üvegnek koccan valami tantra ritmusában

“Igen. Háromszamhoz legyen szíves. Kártyával igen.”

Basszameg a hat szám alatt lakom a három az emelet

Elbaktat mellettem a zsemleszínű bácsi szemüveges kutyájával mindig pontban most is ugyanakkor és most is biccent

A hardvereink 25% át puffereltük be egymásba csak a kanapén sorozatnézés közben.

Egyik se volt jó de végre megmondtad a szezon egy szar film csak a zenéje jó.

Mint a pirítós.  A minőségibb sòs vaj miatt.

Aztán hard reset. Húzza ki dugja be aztán az egyik lógva marad és csak hangyafoci.

Bárcsak ez is csak egy házszám lenne

Még szemerkél és már világítanak az ablakok és már csak nevetem

Ha felértem meg kell locsolnom a bazsalikomot. Azt szeretted. Csak nem bazsalikom

A szemüveges  ugat lentről szerintem pisil a zsemleszínű.

A WC ben már nem kell úgy hagynom a villanyt neked de megteszem.

Berakom a Zagart

Kép nélkül

Minden rendben