Néztem a hátad ahogy leballagott a kavicsok közt és itt hagyott a hegyen.

A susogó erdőben a barna tekergő lágy baktatón egyre kisebbet hintázik a kontúrod

A fény-lándzsák a zöld lombgomolyagon át szurkálják a csordogáló lépéseid

Puha a pillanat és lehet lecsuknám a tekintetem

Itt most íze van a csendnek és vizesek a szavak

Szaladgál és belém dől a szél

Nem fogok kiáltani

A Balaton szaga idecsillámlik a nyár végi zsibongásból

Te majd ott leszel