Majd hazavisz a taxi a párás hőségben ami belerúg az ember tüdejébe és berakom azt az albumot ami olyan mint te de nem tőled ismerem és elszívom magam a pislákoló ejjelnek odakintre a teraszon ahogy belebambulok

Nem rakom ki a bőröndből a ruhákat. Beállok a zuhanyba és leülök egészen addig amíg a bojler bírja és amikor hidegrevalt megmosom a fogam és nyúlok a következő sörért.

Atsuhant rajtam egy ország egy kontinens és negyszazezer ember dübörgő decibele szerelmes andalgasa és falusi bagettje és összes kliséje.

Párizs a szerelmesek városa.
Ja. Sokan voltak.

Majd hazavisz egy taxi. De lehet nem egyből és csak üldögélek és nézem a várost a horizonton ami nekem kellene hogy legyen az én levegőmmel. De a te lelegzeteddel